Milyen meleg legyen a meleg víz?
2013/12. lapszám | Chiovini György | 32 079 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ha gazdaságosan akarunk meleg vízhez jutni, megfontoljuk, hány fokra is melegítsük. Nem szabad azonban megfeledkezni egy másik szempontról, a legionella-veszélyről.A legionella vízben élő baktérium, mely meglehetősen elterjedt, az ivóvízben is előfordul. A vonatkozó előírásoknak (201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet) megfelelő ivóvíz egészségünk veszélyeztetése nélkül fogyasztható, ám nem steril. Egyes, a legkisebb koncentrációban is veszélyes szennyeződésektől mentes, de igen kis mennyiségben tartalmaz biológiailag aktív anyagokat.
Ezek számukra kedvező feltételek mellett szaporodnak, így már olyan mennyiségben lesznek jelen, hogy az ilyen víz fogyasztása súlyos veszélyt jelent. Igaz ez a legionella baktériumra is, ami a legionellosis nevű betegség okozója (1. kép). Tünetei hasonlók az influenzáéihoz, súlyos esetben azonban veszélyes, akár halálos szövődményei lehetnek. Érdekes körülmény, hogy ez a kórokozó a gyomron keresztül nem fertőz. Ahhoz, hogy a szervezetet megtámadja, a felső légutakba, a tüdőbe kell bejutnia. Ez akkor történhet meg, ha a legionellákat tartalmazó víz páraszerűen van jelen. Veszélyforrások lehetnek egyes légtechnikai berendezések (felületi hűtő, nedvesítő kamra, hűtőtorony, nedves mosó), zuhany, pezsgőfürdő, porlasztós párologtató.
A legionella-veszély és a vízmelegítés között azért van kapcsolat, mert ez a kórokozó a langyos vízben szaporodik. A legrosszabb e tekintetben a 32…42 oC közötti tartomány. Nagyobb hőmérsékleten a szaporodás üteme csökken, illetve a baktérium elpusztul. Mai ismereteink szerint 60 oC felett már nincs legionella-veszély (1. ábra). Sajátossága még, hogy a szaporodás üteme viszonylag lassú. Nagy koncentrációban pangó vizekben fordul elő.
A megelőzés első szempontja, hogy pangás ne legyen – se az épületen kívül, a közműben, se az épületen belül, a belső hálózatban. (Tekintsünk el attól az esettől, hogy a víz a közműhálózatban pang.) Ekkor az épületbe belépő víz bakteriológiai szempontból kifogástalannak vehető, ez a kedvező állapot azonban megváltozhat. Az épületen belül – különösen nagy épületeknél – lehet olyan csőszakasz, ahol a víz hosszabb ideig fogyasztás nélkül áll, pang, és a hőmérséklete felveszi a környezet hőmérsékletét (spontán melegedés). Ilyen körülmények között számítani lehet a kórokozók számának növekedésére.
Külön figyelmet érdemelnek a csak időszakosan használt épületek vagy épületrészek (nyaraló, szálloda, kemping.) Ide tartozik például egy nagyobb lakás, ház vendégfogadásnál használt fürdőszobája is.
Ennél sokkal nagyobb a kockázat a melegvíz-ellátásnál. Az átfolyós vízmelegítőből a víz gyorsan távozik, a felhasználásig számottevő szaporodással nem kell számolni. Más a helyzet a tárolós kialakításnál. A HMV-tárolóban a víz rendeltetésszerűen hosszabb-rövidebb ideig vár a felhasználásra. Hőmérséklete elég széles határok között lehet. Hiába tartjuk a HMV-tároló hőmérsékletét megfelelő értéken, ha a víz a tároló és a csapoló között lehűl (spontán lehűlés). Ilyen esetben a legionella-baktériumok itt szaporodnak el. A szaporodáshoz tápanyagot is igényelnek, ezért kedvező, ha a hálózat tiszta. Különösen a biológiai jellegű szennyeződés – az ún. biofilm – növeli a szaporodás valószínűségét. A tároló mérete önmagában nem befolyásoló tényező, háztartási méretű villanybojlernél is történt már legionella-fertőzés.
Lényeges viszont a helyes méretezés; túlméretezett tárolónál eleve nagyobb a pangás valószínűsége. Növeli a kockázatot, hogy a tárolóban kiülepedés miatt a baktérium számára táptalajt jelentő szennyeződés halmozódhat fel. Bár a felhasznált szerkezeti anyag megválasztásánál számos szempontot mérlegelünk, jó tudni, hogy a réz e tekintetben különösen kedvező. Azt találták, hogy a rézzel szerelt rendszerekben a legionella sokkal kevésbé burjánzik, mint a műanyagból készítettekben.
Energetikai szempontból nem indokolt a vizet a felhasználásnál igényelt hőmérséklet fölé melegíteni. Kézmosáshoz 35 oC, zuhanyozáshoz, kádban fürdéshez 38 oC a kedvező, egyes konyhai műveletekhez 60 oC is szükséges. Kifejezetten nagy hőmérsékletet, 88 oC-ot igényel a fertőtlenítés. A kisebb hőmérséklet mellett szól az is, hogy a hőszivattyúk, kondenzációs kazánok, napkollektorok annál hatékonyabban működnek, minél kisebb a HMV hőfoka. A vízkőképződés elkerülése is a hőmérséklet korlátozását indokolja.
Ezzel szemben az egészségünk érdekében a víz hőmérsékletének el kell érni a biztonságot jelentő 60 oC-ot, a csapolóknál mért hőmérséklet sem lehet kisebb 55 oC-nál. Ahol indokolt, illetve előírás szerint kötelező, a forrázás megelőzésére keverő építendő be. Könnyen kritikus helyzet alakulhat ki egy cirkulációs rendszerben. Túlméretezett, elszennyeződött és ingadozó hőmérsékletű tároló, beszabályozatlan cirkulációs hálózat igen lassú áramlással, hiányos hőszigetelés, szakaszos szivattyúüzemeltetés; ezek a gyakorlatban már okoztak veszélyes legionella-koncentrációt.
Ha tehát gondoskodunk arról, hogy a melegítésnél a víz hőmérséklete 60 oC legyen, lényegében kiküszöböltük a legionella veszélyes elszaporodásának esélyét. Kisebb hőmérsékleten üzemelő rendszer csak úgy biztonságos, ha valamilyen külön megoldást is alkalmazunk; ez lehet termikus fertőtlenítés. Lényege, hogy kellő gyakorisággal és időtartamban a vizet az esetleg jelenlévő, illetve szaporodásban lévő legionellákat elpusztító hőmérsékletre melegítjük fel. Ez lehet 70 oC, mert ezen a hőmérsékleten a baktérium gyakorlatilag azonnal elpusztul. A legegyszerűbb a HMV-tároló időszakos túlfűtése. Az elosztó vagy a cirkulációs hálózat termikus fertőtlenítése külön intézkedést, adott esetben járulékos szerelvények beépítését igényli.
A vegyi fertőtlenítés baktericid anyag adagolását jelenti. A két módszer kombinálható is. Lényeges azonban, hogy a fertőtlenítések hatásosságáról meg kell győződni. A fertőtlenítés, illetve az eredményesség igazolása költséggel jár. Kérdéses, hogy keletkezik-e egyáltalán megtakarítás a 60 oC-on történő üzemeltetéshez képest.
Ha valahol kritikus helyzet alakult ki, és elkerülhetetlen a kialakult állapot megszüntetése, szakcéghez lehet fordulni. Ezek képesek egy adott épületben az elfertőződött és emiatt tovább nem üzemeltethető HMV-rendszer rendbetételére. Erre a célra különleges adagolók, alkalmas vegyszerek, illetve ultraibolya sugárzással működő fertőtlenítők állnak rendelkezésre.
